Szeretteink és szeretteik: a násznép
Szeretteink, rokonaink, közeli ismerőseink, barátaink és a + 1-jeik, nagymamák, nagypapák, unokák, unokatesók, 20 éve nemlátott nagybácsik, ex-férjek és feleségek, közeli kollégák és a cikilettvolnanemmeghívnipedignemisvagyunkolyanjóban kollégák 50-150-200 fős csoportja...
Najó, lehet kicsit talán túloztam a fenti listával kapcsolatban, de ki az, akinek ne okozott volna problémát a vendéglista összeállítása?
Kezdjük a könnyebbekkel: Közeli rokonság, anya-apa, gyerekek. Egyszerű, mint az egyszeregy (persze vannak kivételek).
Utána a nagyobb család: unokatesók, nagyszülők, szülők testvérei és családjuk.
Aztán a távoli rokonság...
Dehát tudod, ott a Jucika, hát ő kísérgetett bölcsibe amikor anyádnak éppen nem ment rá a cipő a tyúkszemére. Hát miaz, hogy őt nem hívod meg???
Az ember szinte a tarkóján érzi a család fagyos leheletét és csöpögő nyálát, miközben azt lesik, Jucika vajon felkerül-e a listára. Csakhogy ezt a meccset le kell boxolni a vőlegénnyel/menyasszonnyal is... Az sem ritka, hogy elhangzik egy "Ha Jucika jön akkor én tuti nem megyek!" válasz a távolból.
Barátok: általában nem okoz gondot, megvan mindkét félnek a saját baráti társasága, sokszor közös a csapat. Könnyebb meghúzni a határt a barát és ismerős között, mint a rokonságnál.
Kollégák: Nehezebb helyzet, milyen a viszony a főnökkel és kollégákkal? Ha meghívsz egyet, jönne még 8. Megvan az az érzés, amikor "hát ha X-et meghívjuk, akkor Y-t is meg kell"? Egy ördögi kör, öngerjesztő folyamat, aminek úgy tűnik sosincs vége...
És van az innen-onnan megismertek csoportja: Laci, a jógaoktató- és fitnesszinstruktor (aki egyébként az összes szingli -vagy annak tűnő- hölgyre rámozdul a lagziban), vagy Kriszti, akivel egy buliban összeverekedtem mert rálépett a lábamra, de aztán legjobb barátnők lettünk és a többi.
Szerencsére ők általában egyedül vagy a párjukkal vannak, könnyen fel lehet tölteni velük az üres helyeket.
De persze, milyen üres helyekről beszélünk, ha egyszerűen folyamatosan azon dolgozunk, hogy az eredeti 100 főről mostmár tényleg ne menjen 180 fölé a létszám?
Egy szó mint száz, senkinek sincs könnyű dolga a vendéglista összeállításában. Mindenki próbál egyensúlyozni, hogy ne bántsuk meg a másikat, meg legyenek hívva azok az emberek, akik igazán számítanak. Egy biztos: meg kell húzni a határokat.
Szerencsére vannak lehetőségek, amik segíthetnek a kellemetlenségek csillapításában.
Például hogy kit hívtok meg csak a szertartásra, és kit a lakodalomba.